Mielőtt kijöttek volna az új, J. J. Abrams filmek a szériából, sok kritika érte a Star Trek univerzumát, hogy lapos, eseménytelen, nem elég izgalmas, túl sok a filozófia, és úgy an block gagyi. Természetesen a legtöbb esetben az ellenpélda a Star Wars volt. Anélkül, hogy ekézném a filmtörténet (egyik) nagy klasszikusát, szeretném kicsit árnyalni a dolgot.
Először is, egy 1966-ban startolt világról van szó. Leírom még egyszer: 1966. (SW.: 1977!) A sorozat ötlete Eugene Wesley Roddenberry fejéből pattant ki, azzal a határozott szándékkal, hogy egy olyan filmsorozatot készítsen, mely alapjában különbözik a korábbiaktól. Akkoriban ugyan is Dunát lehetett volna rekeszteni az olyan sci-fi filmekkel és sorozatokkal, melyek hemzsegtek a Föld és az emberiség elpusztulásától, III. vagy épp sokadik világháborútól, idegen vírusok, UFO-k és miegymás pusztító támadásaitól. Roddenberry elképzelése ezzel szemben egy olyan jövőkép volt, melyben az emberiségnek már nem kell a kozmikus "katasztrófákon" túl még a saját marhaságaival is bajlódnia. És ez akkoriban rendkívüli újdonságnak számított! Gondoljunk bele, ez a Hidegháború "legforróbb" korszaka, olyan nevekkel, mint Hruschov és Kennedy. A világ egy puskaporos hordón csücsült, és a folytatás nem sok jóval kecsegtetett. Ebbe a légkörbe robbant bele a Star Trek, egy olyan utópiával, melyben az emberiség már nem oszlik meg politikai ideológiák között, nem tizedelik betegségek, nincsen éhezés, és ami a legfontosabb: nem a vagyon és a hatalom felhalmozása az egyén létének célja, hanem az őt körülvevő világ megismerése. És itt bele is futottunk abba a pontba, mely később a Star Trek filozófia alapjává válik majd. Ugorjunk.
Maga a sorozat kivitele valóban hagy maga után némi kívánni valót. Legalább is mai szemmel. Természetesen, a '60-as évek embere is ugyan azt látta a képernyőn amit mi, de nem volt szüksége IMAX-ra, meg CGI-ra, hogy élvezni tudja a látottakat: volt ugyan is egy olyan eszköze, mely ma már kiveszni látszik a filmgyártásból, ez pedig a képzelőerő. A mai kor emberének a fent említett technológiák valósággal a "szájába rágják", hogy mit kell látnia, abból mire kell asszociálni, és milyen következtetést vonjon le. Nincs kétely, nincs kérdés. Ezzel szemben "régen" (és ez érvényes a régi SW szériára is!) a technika nem tette lehetővé, hogy "mindent megmutassanak" (Lucas), ezért nagyon rá voltak szorulva a készítők egy rakat ember kreativitására. Az efféle kreatív ötletekben a Star Trek élen járó volt. Egy (legendás) példa a híres transzporter effektus. Kevesen tudják, hogy a "felsugárzás" alatt látható csillogást egyszerűen azzal érték el (CGI hiányában), hogy egy locsolócsőből vizet permeteztek a színészek és a kamera közé. Hogy ez a trükk mennyire működött, jól mutatja, hogy egy kissé "megtámogatva", de még a '80-as évek Star Trek-jében is alkalmazták, amikor azért már a technika és a költségvetés is magasabb szinten állt.
Sokat kárhoztatják a díszletek "gagyiságát" is. Azonban ez egy olyan dolog, melynek kivitelezése is választás kérdése. A Star Trek alkotói, mivel sorozatuk egy, az űrben folyamatosan mozgó, idegen világokat meglátogató hajóról és legénységéről szólt, igyekeztek minél futurisztikusabb, a földitől eltérő bioszférát kialakítani, imitálni. A kor színvonalán ez remekül sikerült, ámbár senki nem tudhatta, hogy 11 évvel később Lucas egy huszárvágással pontot tesz az efféle "bohóckodások" végére: nevezetesen az összes földön kívüli helyszínnek földi környezete lett (Tatuin - Algéria, Hoth- északi sark, stb...). Na bumm. Egyébként a Next Generation sorozat kezdetén még egy ideig próbálkoztak az Eredeti Sorozat módszerével, de végül, a jobb látványvilág miatt áttértek a Lucas-módszerre. Maga a hajó egy másik tészta. A megoldás ugyan az, mint a későbbi SW-ben: maketteket mozgattak a kamera előtt. Az Enterprise makettje a maga 6 méteres hosszával az egyik legmeghökkentőbb méretű filmes eszköz a sci-fi történetében. A makettet damilokkal mozgatták, néhány korai jelenetben látható, hogy egy-egy képkockán megcsillan egyik vagy másik huzal. Ez a megoldás visszaköszön Lucas művében is, természetesen egy évtizednyi fejlődés előnyével.
Sok kritika éri a színészi játékot is. Szó ami szó, a Star Trek legendásan hullámzó színészi teljesítményt produkált, egész pályafutása alatt. Minden szériára jellemzőek voltak az alábbiak: az adott sorozatot mindig 1 vagy 2 kiváló színész vitte el a hátán (Leonard Nimoy, Patric Stewart, Brent Spiner...), akik azért mindig főszereplők voltak, ugyan akkor főszereplőket játszottak hihetetlen ripacsok is (William Shatner, Jonathan Frakes, Majel Barrett). Ezen túl a mellék szereplők is elég vegyesek voltak. A nagy különlegességei a sorozatnak az állandó színészeken kívül az ún. "vendégszínészek" voltak, akik csak egy-egy epizódban tűntek fel (néha többen, is de akkor más más karaktert játszva), akik azonban szinte mindig a kor filmes sztárjai voltak, vagy később azzá lettek. AZ egyik ilyen, talán a leghíresebb vendégszínész Stephen Hawking angol fizikus, aki ironikus módon pont önmagát alakította a Next Generation egyik epizódjában. Talán épp ez a minőségi "hullámzás" az, ami miatt a Star Trek nem vált nézhetetlenné, de nem is alkotott színművészeti csodát.
A Star Trek ezzel a felállással (majdnem) teljes két sorozatot és hat mozifilmet vitt végig. Azután történt egy nagy változás: 1991. október 24-én meghalt Roddenberry, és az akkor futó Next Genrationt Rick Bermann és Michael Piller vették át. Ez egy jól érzékelhető változás volt a sorozatban. AZ addigi állandó séma (egymástól csaknem teljesen független epizódok, epizód végére mindig status quo) megváltozott, az alkotók elkezdtek összefüggőbb, akciódúsabb részeket gyártani, és a Roddenberry alatt csigalassúsággal haladó karakter-kapcsolatok is felgyorsultak. Ezzel az alkotók a '90-es éveknek egy új trendjét akarták követni, melyben az akció már a központi eleme a filmeknek, s e köré épül fel a mondani való. Sajnos ez a Star Trek szempontjából (már ami a TNG-t illeti), eléggé megkésett lépés volt. A sorozat "kiöregedett", az új irányzatnak nem nagyon tudott megfelelni. Ezért határozták el egy merőben új koncepció kidolgozását, mely nem csak a korábbi történetvezetéssel, hanem a Star Trek alapkövével, az űrben folyamatosan mozgó járművel is szakított. Ez lett a Deep Space Nine. Az 1993-tól '99-ig futó széria volt a Star Trek talán legfényesebb csillaga, mely 15 év távlatából is élvezhető, mind kivitelezésében, mind színészi játékában és történetvezetésében.
A DS9 sikerén felbuzdulva Bermann lépett egy merészet, és egy párhuzamos sorozatba fogott, hogy egyrészt továbbra is életben tartsa a "keresni-kutatni-utazni" vonalat, másrészt még "akciódúsabb", ezáltal izgalmasabb szálat alkosson. Ez a Star Trek: Voyager sorozat. A mű minden addigi sorozatnál és filmnél komorabb lett, a CGI elég jó volt, de sokszor túl sok volt, és úgy általában, az "akcióra" való törekvés nagyon sokszor felrúgta a Star Trek ún. "roddenberry-i szabályrendszerét". Közismert szólás, hogy a Voyager legénysége 150 fős, de a részek alatt legalább kétszer ennyien meghaltak. Ez természetesen erős túlzás, de jól jelzi, hogy a sorozat néha drámai blődségek áldozatául esik. Másik ilyen példa a "Gomez-zászlós" effektus (Két főszereplő és Gomez zászlós lesugároznak egy bolygóra. Ki nem jön vissza?). Ez ugyan még az Erdeti Sorozat klasszikus sablonja volt, ám a TNG vége felé sikerült kinőni, a DS9-ban pedig már elő sem került. Talán valamiféle nosztalgiaként került vissza a Voyagerbe, tekintve, hogy ez egy közismert ST-mém, még ha a "mém" fogalma akkoriban kezdett is csak kialakulni. Egyébként a sorozat teli van utalásokkal az Eredeti Sorozatra (talán kompenzálandó a túl sötét történet miatt), kezdve a Doktor "én orvos vagyok, nem pedig..." kezdetű McCoy-aranyköpésekkel, egészen Tuvok és Neelix Spock-McCoy-os évődéséig.
Az új "irányvonal" nagy hibája volt, s ez egyben a Voyager egyik fő gyengesége is, hogy mivel pörgős, nem lehet a végtelenségig húzni a sztorit. Hacsak nem iszonyat jók az írók. Tudták ezt az alkotók is, ám sokáig nem tettek semmit. Emiatt a Voyager is kezdett unalmassá válni, ezt érzékelve végül nagy nehezen sikerült lezárni az elcsigázott legénység kalandjait. Minden esetre a készítők tanultak az esetből, és az új sorozatot már egy előre elgondolt koncepció alapján alkották meg. Pontosan tudták honnan akarnak indulni, és hová kell eljutniuk. Mondjuk ebben nem volt nehéz dolguk, tekintve, hogy a keret már adott volt. A "régi" Star Trek univerzum talán legsikeresebb filmje a 8., a First Contact. Az új sorozat ennek a filmnek az "apropója", mint egy elmesélése annak, hogy mi történt kicsiny planétánkkal onnan, hogy az első idegenek megérkeztek a Földre odáig, hogy hogyan is született meg a Föderácó. Ez a sorozat, mely sikerrel pályázhatott volna minden idők legnagyobb Star Trek-sorozata címre, már méltán helyt állt a 21. század szinte összes sci-fi sorozatával és egynémely mozifilmjével szemben is. Talán a Deep Space Nine sikerénél is nagyobbra törhetett volna. Volna.
Ugyan is majd' 40 évvel az Eredeti Sorozat beszüntetése után a Paramount ezt a sorozatot is stornózta, arra hivatkozva, hogy nem hozza meg a várt nézettséget. Mindezt 3 évad után kategorikusan kijelentve. Amiben, teszem hozzá, volt két "klasszikus" ST színvonalú, és egy kicsit szar, de azért élvezhető évad. Minden esetre a készítők nem adták olcsón magukat, és a negyedik évad végére, mely méltán a Star Trek univerzumának legjobb történeteit adja, sikerült minden szálat elvarrni, s a kitűzött célt is (némi "időugrással" ugyan, de) elérni. Ugyan akkor a sorozatban már megjelent egy furcsa dolog is: az addig főként "bakiként" megjelenő kontinuitási hibákat mintha elkezdték volna rendszeressé tenni (Xindi-incidens, gyakorlatilag a teljes 3. évad). Sokak ezt azzal magyarázzák, hogy ezzel akarták előkészíteni a terepet a Star Trek nagy visszatérésére, a "rebootra". Úgy gondolom azonban, hogy ez inkább csak egyfajta "biztonsági" játék volt. Ha bejönnek az új filmek, az a hivatalos verzió, ha nem akkor a 3. évad csak "álom az álomban" (kb. egy Twilight-os pofára esés...), és megy tovább a szekér, valahogy.
Azonban a film(ek) bejött(ek). Ez több tényező együttes hatása volt, kezdve a Paramount által, valami isteni csoda folytán beleölt temérdek pénzének (soha nem volt jellemző...), J. J. Abramsnek, a CGI-nek, a remek színészeknek és még vagy egy csomó csomó más dolognak is. Egyet azért kiemelnék. A közönség. Azokank az embereknek a 70 (második filmnél 80-90) %-a akik megnézték az új filmeket, soha a büdös életbe nem látott régi Star Trekket, vagy ha még is, akkor egy szó maradt meg a fejében róla: gagyi. Ehhez képest amit itt kaptak egy merőben másmilyen Star Trek, Izgalmas, akciódús, de még is illeszkedik a modern filmekkel szemben támasztott elvárásaink közé. Abrams (nagyon helyesen, de ezt majd még kifejtem) szart az egész Star Trek-mítoszba, úgy ahogy van. A Star Trekket, mint olyat csak fogasként tartotta meg, és erre a fogasr aztán szépen rápakolgatta a sikerfilm kellékeit. Ennek legszembetűnőbb vonása a merőben új hajó, mely mintha a a filmek régi Enterprise-ának seggbe rúgott változata lenne. De emberek, működik. Abrams nem úgy aktualizálta a Trekket, hogy az új irányvonalakat igazította volna hozzá Roddenberry örökségéhez, nem. A Trekket igazította az új vívmányokhoz.
És miért mondtam azt, hogy ez helyes? Azért mert működik. A Paramountnak Star Trek mozifilmből nem volt még akkora bevétele, mint az új "vonal" filmjeiből. Mert ez kell a népnek. Ha valaki "ST-szűzként" bemegy egy új Star Trekre a moziba, azt fogja mondani: hűűű, baaazd... Az első filmnél még kicsit érezhető volt a tapogatózás, útkeresés, én magam is, "öreg" trekkesként kicsit keserű szájízzel gondoltam rá, hogy mi lesz ebből, de a második filmre egyértelművé vált, hogy Abrams egy kerek egészbe kezdett, és ha hagyják befejezni (sajnos a Paramountra jellemző a suicid hajlam, talán volt leming a családban?), kétségtelen hogy egy remek sci-fi antológiát kapunk. Végezetül, szeretném Roddenberry szavaival zárni írásomat. Úgy gondolom ezek a szavak, melyeket élete utolsó éveiben mondott, remekül összefoglalják, hogy mit is jelent a Star Trek igazából, hogy mire tanít minket embereket, túl a CGI-n, csillogáson, ripacsokon, és gumisziklákon:
"Az emberi faj, a teremtés koronája, korlátlan lehetőségek előtt áll. Remélem a Star Trek megmutatta, hogy mivé válhatunk, ha hiszünk önmagunkban és képességeinkben." /Eugene Wesley "Gene" Roddenberry/
